Mi hrvati!

 One more, and it’s coming home

1992 augusztusa örökké élni fog mindannyiunk emlékezetében. Már úgy értem, hogy a horvátokéban, meg a családom tagjaiéban (és tulajdonképpen a kettő között van átfedés). Mert hogy dacolva a délszláv háború viszontagságaival, részben sokác származású édesapám berakta a feleségét, a nővéremet, a bátyámat és persze engem az autóba.

Kerültük az autósztrádát, részben mert le volt zárva, részben mert biztonságosabb útvonalak inkább az országutak voltak. Voltak csekkpontok, ahol a szakállas faterom minden alkalommal édesanyám jogosítványát mutatta be mindenféle probléma nélkül, mert hát az övének otthon kellett maradnia. Jobb is volt így, legalább nem vesztette el. A pontos célra már nem emlékszem, mert a háború alatt többször is jártunk déli szomszédainknál. Lehet hogy KáeRKá szigete volt, de lehet hogy Rab, az is lehet, hogy nem is szigeten voltunk. Nem emlékszem, mert amíg háború volt, többször jártunk oda nyaralni, olcsóbb volt mint a Balaton.

 Petrović csinál hülyét az egyik amerikai cserejátékosból (akit sajnos nem ismerek fel a képről) Michael Jordanből

A nyaralás ideje alatt ment a barcelonai olimpia és a horvát kosárcsapat a várakozásoknak megfelelően remekül teljesített. A csoportkörben második lett az USA mögött, hogy a könnyebb ágra kerüljön. Az egyenes kieséses szakaszban pedig simán verték az aussie-kat, aztán megszenvedtek a FÁK-kal. Utóbbi meccset már a kemping kocsmájában néztük családilag másik 60 horváttal. Óriási hangulat volt, minden kosár után felrobbant a helység és ehhez most semmi köze nem volt a háborúhoz, sőt! Megkockáztatom, hogy aznap este inkább a tévé előtt pihentek a katonák is. Végül egy ponttal, épphogy csak, de behúztuk.

Bejutottunk a döntőbe, ahol az USA másodvonalas, tehetségtelen, csupán a fizikai előnyre apelláló csapata várta Dražen Petrović-ékat. Az olimpián másodszorra pumpálták a bogyót Michael Jordan, Magic Johnson, Larry Bird, Charles Barkley, David Robinson, Karl Melone és az azóta is simán (Dražen után) a világ második legjobb játékosa, John Stockton ellen.

Augusztus 8., este 10 óra. A kezdés pillanatában normális esetben másfél órája aludnom kellett volna, hiszen még csak 7 éves voltam, de a két nappal azelőtti elődöntő hangulatától elképesztően izgatottan vártam az éjszakát, alvásról szó sem lehetett. Éreztem, hogy simán nyerünk. Az amerikaiknak gyakorlatilag csak egy kiemelkedő játékosuk volt és hát ő inkább asszisztokat szeretett szórni, mint pontokat - na nem mintha ne tudta volna végig kígyózni az egész pályát, majd hát mögött önmagának zseniális gólpasszt adni, hiszen Stockton BÁRMIRE képes volt a pályán.

 Az amerikaiak is tudták, hogy ki a #1 sztárjuk. 

Már rögtön az elején tovaszállt a FÁK elleni hangulat. Látszott, hogy az olimpia legjobb csapata elképesztően rossz napot fogott ki, míg az amerikaiak minden ponttal magasabbra emelkedtek. Végül a nyári játékok legnagyobb meglepetésére elég simán, 117 - 85-re kikaptak a horvátok. Azóta sem tudom feldolgozni, ahogy Dražen sem tudta (RIP).

És hogy mi itt a lényeg, kedves barátaim? Hogy a mi kutyánk kölyke, a horvát focicsapat most helyre teheti egy - azóta nagyra nőtt - kisfiú lelkét azzal, hogy toronymagas esélyesként végre hozza a papírformát és legyőzi az ismeretlen focistákból álló franciákat, akik valljuk be, óriási szerencsével jutottak el a döntőig. Eleve, milyen csapat az, akinek a legjobb játékosa inkább visszavonult és belga másodedző lett, csak hogy elkerülje a szégyent?!
Rakitic, Modric, Mandzukic, prlolica > MBappé, Griezmann, Pogba, omelette du fromage - Ki ne értene egyet???

Ivan! Csináld meg a bennem élő 7 éves gyerekért!

A mi időnk szerint este tízkor kezdődő meccsen.

A döntetlennel a mexikóiak jutnak a nyolcaddöntőbe, hacsak nem születik irreális kameruni győzelem a brazilok ellen a másik meccsen. Nem lesz könnyű menet, de nem lehetetlen. A mexikói sajtó természetesen bízik a legénységükben, ám a "Los Balkanosnak" keresztelt horvátokat azért nem veszik félvállról. Különösen Mario Mandžukićtól tartanak, aki a kameruniaknak is bevágott két gólt, és miután az eldurrant agyú Songot róla állították ki, mert teljesen fölöslegesen hátba vágta, mémhőssé is vált.

Mexikói szurkolóból is jóval több van a földrajzi közelségnek és a népességbeli túlsúlynak köszönhetően, mint horvátból. Meg is indult a zrikatúra: ráijesztettek a horvátokra, hogy a válogatott szállodája előtti kéretlen "szerenáddal" nem hagyják a  játékosokat aludni, ám a horvát szurkolók számbéli hátrányuk ellenére hősiesen vonultak a vatrenik hotelje elé és egy gigászi pepita zászlóval térítették el a mexikóiakat a suttyóskodától.

A horvátok 34 éves veterán játékosa, Ivica Olić méltatására pedig a patinás angol Guardian egy teljes cikket szentelt. Egyenesen "anti-Cristiano Ronaldoként" magasztalják a régi vágású focistát.  A 4-0-ra lemosott kameruniaknak az első gólt bevágó játékos egyik legnagyobb erényeként említik, hogy a piperkőc portugáltól eltérően, az egész meccsen egyetlen egyszer sem igazította meg a frizuráját.

Itt az ideje kitömni a mexikói csodakapus hálóját: Naprijed Vatreni!

Aztán pedig Mexikót is.

Eto'o és a rövid hajjal barátkozó Modrić

Kamerun csapnivalóan kezdett Mexikó ellen (1-0-ra verték meg őket a mexikóiak, azonban a játékvezetői tévedéseket levonva, valójában három góllal kellett volna kikapniuk.), de mindez nem jelenti azt, hogy a mai meccsen a horvátokra sétagalopp várna.

Egyrészt Amazonas szövetségi állam székhelyén Manausban, a dzsungel közepén lesz a meccs. 30 fokban és várhatóan 90 százalékos relatív páratartalommal, ami az afrikaiaknak kevesebb kellemetlenséget okoz.

Horvát szutkolósrác barátkozik Manausban egy helyi erővel a meccs előtt.
Azért nem is olyan rossz vakáció.

Másrészt a kameruni csapat sem kutyaütőkből áll. Samuel Eto’o például néhány villogást produkált az első meccsen. A jó öreg Samuel, aki kimaxolta a Puskás Öcsi-féle: "kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci"- sportközgazdasági igazságot, miután leigazolt a sportkarrier szempontjából nem túl nagy kihívás Anzsi Mahacskalához piszok nagy gázsiért, azt nyilatkozta, hogy: "Ennyi pénzért a Napra is elmennék játszani!"

Samuel Eto’o nevét a röszkei magyar határőrök is jól megjegyezték, hiszen négy évvel ezelőtt a sztár Milánóban ellopott, ukrán táblásított Bentley-ét a szerb határon kapcsolták le. Az IQ-fighter bűnözők nem zavartatták magukat amiatt, hogy a dísztárcsába belegravírozták, a tűzpiros ülésbe pedig belehímezték azt, hogy "ETO' O9". Nem sok lopott, negyven milliós Bentley-t szállítottam még Ukrajnából Magyarországon keresztül, Szerbián át Görögországba (konkrétan egyet sem) de gyanítom, hogy azért ilyen baklövést nem követnék el.

Nem ő az egyetlen klasszisa a kameruniaiaknak, ráadásul Eto’o sérüléssel küszködik, nem kizárt, hogy kimarad a kezdőből.

Sajnos a horvátok Real-középpályása, Luka Modrić sem száz százalékos. Amikor Modrićnak jól megy a játék, mint hjátékszervező, kreatív irányító képes az egész csapatot elvinni a hátán. Most viszont fájdalomcsillapító injekciókkal kell pályára lépnie, de Niko Kovač szövetségi kapitány szerint bent lesz a kezdőben. Szerencsére viszont a két sárgával Brazíliába érkező Marijo Mandžukić csatár, miután kihagyta a brazilok elleni kezdő meccset, most beállhat.

Ha a fekete forgatókönyv valósul meg, és a Vatrenik kikapnak, akkor készülhetnek is a csomagolásra, sőt még döntetlennel is. Mexikó ellen csak győzelemmel juthatnak túl a csoportküzdelmeken, ami cseppet sem lesz könnyű, hiszen egyrészt a kapusuk élete formáját nyújtja, másrészt a védelmük rendkívül fegyelmezett és hatékony.
Miután a horvát lapok a paparazzi-módszerekkel megszerzett, szálláshelyen készült pucér focista-fotókat leközlő képeket lehozták, a csapat és a szövetségi kapitányuk fasírtban áll a médiával. A viszonylag fiatal Niko Kovač, szövetségi kapitánynak meg pláne az (42 éves), meglehetősen régimódi úriemberként nem hajlandó elfogadni, hogy manapság bulvár az egész világ. Még a VB-selejtezők alatti, amikor is a reykjavíki Izland elleni meccset követően az izlandi sajtó megszellőztette, hogy a horvát focisták több üres sörösüveget hagytak a hotelszobájukban, mint szigetelő hollandok, így fejezte ki rosszallását a sajtótájékoztatón, amikor is az északi szigetország firkászai játékosai (állítólagos) sörözését firtatták: "Azt hittem, hogy Önök izlandiak úriemberek, úgy látszik tévedtem."

Ez az atyáskodó, a "fiait" a mindenféle másodlagos dolgokat firtató újságíróktól védő szakvezetőt persze addig, amíg hozza az eredményeket, nem kóstolgatja a sajtó, ám ha a jó eredmények elmaradnak, a szórakoztató bulvárra egészségesen kihegyezett horvát média szinte biztos, hogy széttépi, mint Floki a lábtörlőt.

A nyitómeccsen ugyan a favorit brazilok legyőzték 3:1-re Horvátországot, ám a Vatreniknek nincs miért szégyenkezni,hiszen 10 semleges nézőből legalább 9 azt mondaná, hogy a japán bíró ajándék tizenegyesének köszönhetően egyenlítettek a házigazdák, ráadásul a bírónak egyéb, a braziloknak kedvező ítélete is született. A döntetlen igazságosabb lett volna.

Emellett a papírforma is a horvátok mellett szól, hiszen a játékosállományuk piaci összértéke kétszerese a kameruniakénak, úgy hogy: "Naprijed Vatreni!"

Alex Naidus, a BuzzFeed újságírója írt egy cikket arról, hogy Niko Kovač kiköpött Joseph Gordon Lewitt, hollyvoodi filmsztár.

A képen balról az amerikai színész, jobbról a horvát szövetségi kapitány

A twitteren már nagyban folyik az oltogatás arról, hogy Levitt legújabb szerepe a horvát fociedző alakítása.

Most bánhatjuk csak igazán, hogy nem jutottunk ki a vébére, hiszen a mi Pintér Pinyő Attilánk a szövetségi kapitány-hasonmásverseny Messije (IKER Casillasa), hisz ő és a The Smiths egykori énekes legendája Steven Morrisey, mint két tojás.

A képen balról az angol alternatív rockikon, jobbról a magyar alternatív fociikon

Róla van szó,

így szurkol

így pedig énekel

nagyjából arról, hogy amikor meghallod a ritmust, táncra perdülsz, ha a Vatreni támad, bármi lehet, mert szamba, Copacabana, mindenki énekel, megnyerjük a vébét vagy megmutatjuk a csupasz seggünket.

(Ha rékeresel a kisasszonyra, persze a 9 éve(!) kiszivárgott szexvideóját kapod az első helyen, amit a blog szerkesztősége nem nézett meg.)

Emlékeztek a spanyol-jugoszlávra a '82-es vébéről? Dehogy emlékeztek, nem is éltetek akkor!

Spanyolország volt a házigazda, és a második csoportkörben játszottak a jugókkal. Mindkét csapat egy-egy döntetlennel érkezett. (A spanyolok Hondurasszal játszottak 1-1-et, Jugoszlávia az észak-írekkel nulla-nullát.)

1982 június 20-án a valenciai, csodás nevű Luis Casanova stadionban a dán Henning Lund-Sørensen volt a jugoszlávok japán bírója. 

A meccs elején majdnem percre pontosan ugyanakkor szerzett vezetést Jugoszlávia, mint a horvátok tegnap. Vladimir Petrovic szabadrúgását Ivan Gudelj stukkolta be az ötösről a 10. percben.

A japánkodás viszont itt már a 14. percben jött, Sørensen egyértelműen a 16-oson kívül történt buktatásért ítélt büntetőt. Elsőre Juanito úgy mellévágta, mint a vöröshagymát szoktuk a pljeskavicához, de a bíró addig rúgatta újra, míg gól nem lett (másodikra - a szerk.). 

Ezek után persze még bekotortak egyet a házigazdák, így aztán ki is kaphattak az utolsó körben az észak-írektől, a jugók pedig hiába verték Hondurast, nem mentek tovább.

(az első gól 0:30-nál, a kamutizi 1:10-től indul, a második spanyol gól pedig a 7. perc környékén van)

A büszke horvát egót és önbecsülést ajvárral kenegeti a tény, hogy az Eb-döntőt pont az a két csapat játssza, akik épp hogy megelőztek minket a csoportkörben. Lehetnénk mi is a döntőben, hiszen az olaszok nem tudtak megverni, a spanyolok elleni győzelem pedig ott volt Ivan Rakitić fején.

Mivel a döntőig menetelés volt tervbe véve, a blog gasztró-tematikáját is szét akartuk húzni négy hétre. Az írek elleni meccsre például csevappal készültünk házi ajvárral, de a kameránk nem volt feltöltve, és a győzelem is elvette az eszünket. Később a mlincink sikerült publikálhatatlanul ocsmányra, pedig a Zágráb környéki libazsírral készült, kiszárított, majd forró vízzel nyakon öntött tésztalapokkal körített pulykacomb eszméletlenül finom. Styxx kolléga osztotta meg az első komolyabb receptet, a szlavóniai malacsült polippal igazi délszláv kuriózum. A csoportkör vége felé a Szimpla piacon sikerült mángoldot szereznünk, először Magyarországon, de végül csak béna citromos csirkesült akadt mellé, így félig lett autentikus, ami félig érdekes. (A mángold amúgy a disznóparajfélék Balotellije, randa, harsány őstehetség.)

Mire odajutottunk, hogy megírjunk egy valamirevaló gasztroposztot, kiestünk, mint Hernádi Zsolt névjegykártyája Ivo Sanader bukszájából vacsi után. Szerencsére Két Cica Ildi sokadszor is boldoggá tett minket, kikutatta, elkészítette, és csodaszépen publikálta az elsőre univerzálisnak tűnő, de hitünk szerint utánozhatatlanul dalmát dalmát eperlevest.

Ezzel a foci Eb-től búcsúzunk, köszönjük a figyelmet, 2014-ben pár hét múlva az olimpián találkozunk!

Ha valaki elsiklott volna felette, Mandžót leszerződtette a Bayern.

Az EB-n a horvát válogatott meglepetésembere, a három gólt szerző "Szuper Mario" 2016-ig írt alá a münchenieknek. Eddigi klubja, a Wolksburg 13 millió eurót kap, míg Mandžo idényenként három és fél millió euróért fog a bajor csapatban játszani.

Egyben ezzel a tranzakcióval ő lett a negyedik legdrágább horvát labdarúgó. Többet csak a Tottehnam Modrićért, a Manchester City Ćorlukaért és az Arsenal Eduardoért fizetett.
A müncheniek az átigazolást hivatalosan Mandžukić orvosi vizsgálata után jelentik be.

Az európai klubfoci krémje helyén kezeli a foci EB-t. Nem dől be a nagy villanásoknak, mert az elmúlt évtizedekben már nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy rendkívül sikeres tornát követően elképesztően túlértékelt, egynyári sztárok kallódtak el és váltak az újsütetű klubjaiknak pazarló, rossz befektetésévé.

A horvát csapat meglepetésembere, a rendkívül jó hatékonysági mutatójú (5 kísérletből 3 gól) csatár, Mario Mandžukić esetleges sztárcsapathoz igazolása helyett (bár a jelenleg a Wolfsburgban játszó Mandžoért is még bejelentkezhet valaki a nagyok közül) arról hallani, hogy a Lyon védőjét, a 22 éves Dejan Lovrent a Barcelona szeretné a csapatában tudni és erre a 20 millió eurós vételárat is hajlandók kiköhögni a játékos jelenlegi csapatának, a Lyonnak a Barça a  "közepes erősségű" pénzügyi gondjai ellenére. A Milantól 35 millió euróért Thiago Silvat még sem vették meg, bár ezt a tranzakciót már tavasszal megszellőztette a sajtó, és még inkább kihagyják az Athletic Bilbaotól Madridtól 40 millió euróért kivásárolható spanyol válogatottat, Javi Martinezt.

Dejan Lovren az idei francia bajnoki idény végén megsérült, ezért Slaven Bilić nem is vitte ki az EB-re. A 190 centis, fiatal védő jó fejelő játékos, a légicsatákban is eredményes, nem csak a védekezésben, hanem a támadásban, különösen a labdafelhozatalban is kiválóan hasznosítható. A spanyol Mundo Deportivo sportnapilap értesülése szerint a Barça játékosmegfigyelői már másfél éve követik a karrierjét és a transzfert nem soká nyélbe ütik. A Balkáni Piquet jelzőt aggatták rá a spanyol focifirkászok, már csak egy Shakirát kell hozzá keríteni.

Luka Modrićról, a Tottenham és a horvát válogatott középpályásáról korábban szintén azt írták, hogy a Barcelona nézte ki magának, de már hetek óta tartja magát az újabb füles: A Real Madridban fog nemsoká kikötni.
 

"Halkan érkezik, mint egy macska, de úgy játszik, mint egy zsákmány után kutató ragadozó."– írja az El Pais a horvát középpályásról. Azt is kiemelik, hogy Modrić hasznosságát a védelemben meglehetősen lebecsülik. Több labdát szerez, mint bárki más. "Ügyesen kiszimatolja az akció nyomvonalát és mint egy macska, halkan, rugalmas ugrásokkal csap le a labdára, majd az apró, könnyed testével ő maga lendül a labda birtokában akcióba." – fokozza a Luka-hájpot a lap.

A mai modern labdarúgást —különösen a spanyol focit—, egyébként is jellemzik a pehelykönnyű, aprónövésű zsebcirkálók. Xavi, Iniesta, Messi stb. ha egy éjjel-nappaliban egy álmos boltost fogna ki, aki csak méret alapján tippelné meg a vásárló korát, sanszos, hogy elkérné a személyijüket, ha sört vennének.

Modrić 59. percben Rakitić fejére „"rajzolt" pompás beadásáról egyébként is jó sokat cikkeznek a spanyol sportújságírók. Egyrészt bepánikoltak, hogy mi lett volna, ha a horvátok szerzik meg a vezetést, másrészt (joggal) Casillas kapust dícsérik.

Amit viszont felrónak neki, hogy nem bírta az iramot a meccs végéig. Igaz hozzáteszik, hogy az ő visszaesésével az egész horvát csapatnak is egyben vége volt.

Zsákmányállat máját mosnád
egy nagy nevű Realban?

Korábban arról szólt a fáma, hogy a Barcelona pályázik Luka Modrićra, de most már egyre inkább azzal van tele a sajtó, hogy Mourinho nézte ki a Realnak, Xabi Alonso mellé, a királyi gárda középpályáját erősíteni.