Megkövetem Slaven Bilićt, amiért kritizáltuk amiatt, hogy a kezdőcsapatban Eduardo helyett Mario Mandžukićot játszatta. A 3-1-es győzelem, és főképp Mandžukić két gólja magáért beszél. Ehhez az ír melóhoz tényleg egy ilyen Ibrahimović – Drogba-típusú nyersanyag, izomcsatár kellett, akit ha minden kötél szakad, még Tyson ellen is be lehetne küldeni a ringbe. Nem hiába az egyik beceneve a ma esti meccs hősének: Ðilkoš [magyar helyesírással:"Gyilkos"] 

Igaza volt a horvát labdarúgószövetségnek, amiért nem vonta meg a bizalmat Bilićtől és nem nevezett ki minket szövetségi kapitánynak, bár a teli stadionban szívesen elugrabugráltam volna az alapvonalon öltöny-nyakkendő-hülyegyereksapka szerelésben.

Gratulálunk a fiúknak, az első lépést szépen abszolválták. A folytatás természetesen nem lesz egyszerű, mert a csoporttársak, az olaszok és a spanyolok a ma délutáni meccsen bemutatták, hogy ezen a tornán, (de nem kizárt, hogy az egész világon) momentán a legjobbak. Persze beszarni nem fogunk, ha jól jön ki a lépés mindenkit le lehet győzni, avagy ikszel továbbjutni. A továbbjutás felé a létező legegyszerűbb lenne a következő meccsen az olaszokat legyőzni, szurkolóként mi mást is kívánhatnánk? Az összeesküvés-elmélet rajongó, semleges nézők pedig egy horvát-olasz remiben gondolkodnak. Hiszen ez esetben az utolsó körben a valószínűleg a következő mérkőzésükön a spanyolokkal is zakózó Trapattoni-féle írek Olaszországgal szembeni gólkülönbsége dönti el a továbbjutás sorsát. Trapattoni mesternek pedig akkor majd nagyon fel kell gyűrnie a gatyaszárát, hogy még véletlenül se merülhessen fel, netán azért veszít legalább három gól különbséggel az addigra már biztos kieső ír csapata, hogy szülőhazája továbbjuthasson.

De hagyjuk a meddő spekulációt, a lényeg, hogy ez a csoport valószínűleg a legizgalmasabb lesz, különösen ha "mi" horvátok a következő körben megszorongatjuk a digók tökeit.

Sajnos a jelenlegi horvát válogatott értékelése esetén közhely (és ironikus, hogy pont egy védőjátékos a szövetségi kapitány), de a védelmen lenne mit csiszolni. Viszont kit érdekel a védelem, ha ilyen látványosan támad a csapat? (Csak vicc, persze, hogy minden drukker izgul emiatt.) Luka Modrić még távolról se nyújtotta képességeinek javát. Szerencsére jók a többiek, de ez az aprónövésű, törékeny, vézna, jelentéktelen külsejű srác Lionel Messi szintjéhez közeli megtáltosodása (amire igenis képes) szükségeltetik ahhoz, hogy a modrik meg se álljanak a végső győzelemig, mégpedig kreatív, szemet gyönyörködtető játékkal, és nem pedig holmiféle antifudballal, mint nyolc éve a görögök. Bízzunk Lukában, hiszen pontosan az ilyen srácok miatt olyan gyönyörű játék a foci!

Fotók:Pixsell