Azért nagy öröm, hogy a lesajnált, futottak még válogatottak csinálják meg nekünk az Eb-t. Lehetne persze keresni a törvényszerűségeket, hogy a dél-amerikaiak Mexikóban '86-ban vittek mindent, meg az ázsiai vébén a koreaiak, ugye, de ezt hagyjuk meg a szakíróknak, meg az UEFA-pénzből elemzőknek.
Kelet-Európa az első kör után dominálja az Eb-t, a négyből három csoportot vezetnek, azért csak ennyit, mert a B-ben csak jóléti állam versenyez. Nem kicsit nyernek a volt komcsik, nagyon. Kettő vagy annál nagyobb gólkülönbséggel csak az oroszok és a horvátok nyomták le ellenfelüket. Az ukránoknál a futball-időszámításban nyugger Seva két klasszis-fejessel fordított a svédek ellen. A lengyelek az Eb-történelem egyik legizgalmasabb nyitómeccsén Európa aktuális seggeluka ellen döntetleneztek, az első körben megalázott csehek meg úgy rúgnak a szerencsétlen görögökbe kettőt, hogy azok akár az utolsó percig akár fel is állhatnának.
A nagy multú európai futballnemzetek, mint Franciaország, Anglia, Hollandia, Portugália szenvednek, és még a németek, az olaszok, meg a spanyolok sem annyira meggyőzőek, mint amennyire szeretnénk, hogy azok legyenek.
Horvát, orosz, veterán ukrán, és a csehek Messije, Pilar vezeti a góllistát. Eközben persze a nyugatiak azt sem tudják, hol vannak, a keleti huligánok meg gyakják egymást meg akit érnek, ahogy errefelé szokás.
Parkolók nincsenek, utak alig, mégis jó ez az Eb. Olyan, amilyenek mi vagyunk, Európa büszke prosztói.