1. LUKA MODRIĆ – A leghasznosabb horvát játékos, akire már Sir Alex Ferguson is félretett 32 millió fontot. A horvát válogatott agya már az idén ősztől a Man United "szoftverévé" válhat, hacsak nem térítik el a petro-dollárok a Paris St. Germaine felé. Már régóta adós a jó játékkal a válogatottban. Utoljára Izrael ellen alakított nagyot, egyszóval: sikerre éhes. Cselei és váratlan, távoli lövései Slaven Bilić szövetségi kapitány legerősebb adujai az Eb-n.
A horvát válogatott első hivatalos meccsét az Egyesült Államok ellen játszotta 1990-ben, a zágrábi barátságos 2-1 lett. 1996-ban csoportelsőként jutottunk az Eb-re, ahol a törökök és a dánok legyőzésével továbbmentünk a csoportból. A negyeddöntőben Németország 2-1-gyel küldte haza a Vatrenit.
2. NIKICA JELAVIĆ - "One touch Jelavić" az Evertonban az idei szezonban lőtt 11 premier league-s góljával a csapat első számú csatárává lépett elő . Gólérzékenysége melletti fő erénye, hogy taktikailag is rendkívül érett, emellett a fejelőkészsége is elsőrendű. Eduardoval gyilkos párost alakíthatna, Bilić mégis úgy gondolja, hogy Mandžukićtyal még veszélyesebbek. Úgy legyen…
A horvát foci rövid, de dicsőséges aranykora azzal indult, hogy Ukrajna legyőzésével a pótselejtezőben Šukerék kijutottak a '98-as vb-re. Ott aztán az argentinokkal együtt továbbmentek a csoportból, majd Románián átlépve a világbajnokságra is esélyes németekkel találkoztak a negyeddöntőben. A Jarnival, Vlaovićtyal, Bobannal tűzdelt csapat "simán" verte a germánokat 3-0-ra, és csak a későbbi világbajnok franciák tudták megállítani őket. Épp csak annyira, hogy aztán a bronzmeccsen Hollandia ellen elhozzuk a mai napig egyetlen, világversenyen szerzett érmet.
3. HORVÁTORSZÁG OUTSIDER – Minket szinte senki sem tart esélyeseknek a nagynevű megmondóemberek közül. Roy Keane kihangsúlyozta, hogy a horvát csapat kifejezetten minőséges válogatott, de nem "repülni tudó szörnyek". Az írek azt mondják, hogy: "A horvátokat legyőzzük, a spanyoloktól kikapunk, az olaszokkal birkózunk…" A spanyolok még csak nem is beszélnek rólunk. Kovácsoljunk abból előnyt, hogy mások lebecsülnek minket!
2002-ben a vébén csupán két gólt szerző, 2004-ben az Eb-n a Niko Kovač-Pršo féle csapattal felálló horvátok nem élték túl a csoportmeccseket. De legalább kijutottunk, ugye.
4. EDUARDO – Sajnos még nem biztos, hogy helyet kap a kezdőcsapatban. Bilić dilemmázik közte és Mandžukić között. Ez a tépelődés kettejük között Bilić legnagyobb hibája. Az utolsó felkészülési meccseken is nyilvánvalóvá vált, hogy Eduardo játékos cselei és zsigeri góllövői ösztöne nélkül a horvát csapat játéka kissé fakó és steril. Eduardo nem hagyja kihasználatlanul a helyzeteket. Tartja magát az "Egy esély, egy gól!" - szabályhoz. Nem utolsósorban minden horvát hazafi büszke erre a snájdig, ősi délszláv vérvonalú legényre. Az egész nemzet mellette korteskedik, csak Bilić hezitál. Miért?
Négy éve az Eb-n mindenkit megvertünk a csoportkörben. A'98-as siker óta a horvát szurkolók amúgy mindig abban reménykednek, hogy a németekkel hozza össze őket a sors. 2008-ban ez már a csoportkörben sikerült, és persze, hogy 2-1-re győzött a Vatreni. A negyeddöntőben Törökország jött, és a végén tizenegyesek. Csak Srna lőtte be, mehettünk haza.
5. GIOVANNI TRAPATTONI –Az ő retesze "berozsdásodott", főleg ha nem olasz gyártmányú. Trapattoni már 10 éve is befürdött a horvátokkal Japánban a világbajnokságon, ráadásul a jelenlegi írtől jóval erősebb csapattal. Akkor ő volt az olasz szövetségi kapitány és 2:1-re kikaptak a horvátoktól a csoportkörben. Igaz ők szerencsésen továbbjutottak, míg mi nem, de már akkor se készítette fel jól a csapatát a horvátok elleni csatára. Ráadásul a legfrissebb infók szerint az ír csapat háza táján feszült a légkör, ennek ellenére Trapattoni csökönyösen kitart az elképzelései mellett. Ez az ő archaikus "my way"-e Slavena Bilić esélye.
A 2010-es dél-afrikai vébé-szerepléstől pont azok az ukránok ütöttek el a selejtező-csoportban, akiket kiverve '98-ban kijutottunk minden idők legsikeresebb világbajnokságára. A kvalifikáción csoportelső Anglia meg revansot vett a Wembley-ben elszenvedett vereségért, ami 2008-ban azt jelentette, hogy meglepetésre nem utazhatnak a svájci-osztrák Eb-re.
Az idei pótselejtezőn viszont mi adtuk vissza a törököknek a négy évvel ezelőtti búbánatot (negyeddöntő, tizenegyesek, ugye) az isztanbuli 0-3-mal. Így vagyunk most itt 2012-ben, az Európa-bajnokságon.
