Mi hrvati!

Az olaszok mindig is menőnek számítottak a volt Jugóban, a piperkőckirály horvátok szemében meg pláne. A Vasfüggöny mögötti magyarnál ugyan lájtosabb, de mégiscsak szocializmus alatt minden út Triesztbe vezetett, ahol be lehetett vásárolni az aktuális divatcikkekből, hogy a menő csávók és csajszik a dzsiggoló digóknál is digóbbaknak nézzenek ki. 

Leszámítva a jugó utódállamok elleni, jó adag nacionalista hőbörgéssel színesített derbiket, a horvát fociközvélemény, azaz az egész nemzet csöcsöstül-bőröstül, két válogatott ellen csinál presztízskérdést a győzelemből. A németek és az olaszok ellen. Mai ellenfelünktől még soha nem kaptunk ki.

A 2002-es vébén így verük őket:

(A gólokra a kapusok biztosan emlékeznek, Buffon és Pletikosa védett a két csapatban.)

A független Horvátország válogatottja korábban már összefutott az olaszokkal, először az 1996-os Eb kvalifikációs körében. A csoportot mi nyertük, a palermói odavágón 2:1-re győztünk, a spliti visszavágó 1:1 lett. (Mindhármat Šuker lőtte.)

Első barátságos meccsünk döntetlen lett, (1999-ben otthon egy 0:0) a másodikat 2006-ban Eduardo és Modrić góljaival nyertük Livornóban. Az akkori csapatból hatan (Pletikosa, Ćorluka, Srna, Kranjčar, Modrić, Eduardo) szinte biztosan pályára lépnek ma délután is.

Néhány érdekesség:

• Mandžukić és Andrea Barzagli együtt játszott Wolfsburgban a  2010/11-es szezon elején

• Az előző Eb-n szereplő horvát válogatottból hárman a Serie A-ban fociztak, a jelenlegi keretből senki nem játszik Olaszországban

• Dario Šimić korábban viszont három évet húzott le az Internél és hatot a Milannál

• Dudu a Sahtar Donyeck játékosaként gólt lőtt az AS Romának tavaly márciusban a BL-nyolcaddöntőben (3:2 ; 3:0)

• Hiába nyert a Vatreni a 2002-es vébén az olaszok ellen, mivel kikaptunk Mexikótól és Ecuadortól, nem mentünk tovább

• 1942-ben is játszott a két csapat, akkor Genovában 4:0-ra nyertek az olaszok, de nem a független Horvátország ellen, így az nem számít :)

Bilić mester valószínűleg nem változtat az írek elleni nyerő csapaton, de szokásához híven csak közvetlenül a meccs előtt hirdet keretet.

Az egyértelmű, hogy ha ma nyerünk, ott vagyunk a nyolc között, és a döntetlen sem rossz. Az olaszoknak már neccesebb, hiszen akkor gólarányjavító győzelmi kényszerben lesznek az írek ellen, és abban kell reménykedniük, hogy a spanyolok jól elpáholnak minket.

De ezúttal nem csúszunk le a továbbjutásról. Ciao Italia!

Tipp a 18:00-kor kezdődő meccshez: tévé+laptop, egyik böngészőablakban az Index élő közvetítése, másikban a mi kommentjeink. Sör, csevap, az adriáról hozott kövek bekészítve, ha a képernyőbe kellene csapni valami nehezet a 89. percben kihagyott Modrić-helyzet miatt az idegtől.

U boj, u boj, za narod svoj!

A horvát humor nem ismer határokat, ha fociról van szó. Luka Bulić, aki nem először ír vicces szöveget egy ismert dalhoz, a L'Italiano dallamára szól be az olaszoknak. Di Natalét és Balottelit anyucihoz és az ő mortadellájához küldi haza, Prandellinek fehér zászlót ajánl, mivel ő már feltett egy valag pénzt arra, hogy Mandžo ma este kitömi a taljánokat. A nóta horvátul nem beszélőknek persze mérsékelten vicces, bár olvasni jó az eredetit, azért magyar szöveget is mellékelünk hozzá. Jó szórakozást! 

A horvát utánpótlás-válogatott Kristijan Ipšát 2008-ban, a horvát-olasz U21-es Eb-selejtezőn könyökölte arcon Balotelli. Aztán persze őt kellett hordágyon levinni.

"Balotelli a meccs első percétől suttyóskodott. Amit művelt, több volt mint durva játék és én nem szeretem az ilyen típusú focistákat. Az első félidő közepén mindketten felugrottunk egy magas labdáért, ekkor könyökkel vágott pofán. Nem vagyok bosszúálló, de a pályán senkinek se maradok adósa, ez alól Balotelli sem volt kivétel. Nem volt durva fault, de hordággyal takarították le a pályáról. Nyilván a bírónak szólt a színészi teljesítménye, hátha kicsikar ellenem egy sárga lapot." - meséli a Večernji Listnek az isztriai Porečről származó játékos, aki egyébként pont ennek a meccsnek a helyszínén, Varaždinban, a Varteks csapatában vált ismert játékossá.

A selejtezőnek amúgy komoly tétje volt, főleg a horvátoknak, hiszen egy győzelemmel megelőzhették volna a csoportjukban Olaszországot és pótselejtezővel kijuthattak volna a korosztályos Eb-re. A mérkőzés végül 1:1-es döntetlennel végződött. Az olasz gólt Motta lőtte, majd nem sokkal a vége előtt Ivo Iličević egyenlített.

/A fordításért köszi Styxxnek/

Horvátországnak nem holmiféle divatdrukkerségből szurkolunk, hanem mert több, mint 800 éves közös államiságon nem lehet csak úgy, érzelemmentesen átsiklani. Ha kiesne Tolna, akkor magától értetődő, hogy Baranyának szurkolnánk tovább. Horvátországgal annyira összetartozunk, mint Erdély a Partiummal. Sajnos mi (kivételesen; muhaha) az idén nem jutottunk ki az EB-re, bár pont a horvátokkal próbálkoztunk a közös szervezéssel, így megúsztuk volna  a selejtezőket. 

Poznanban, a horvát – ír meccs előtt, alatt és után két horvát szurkolónő közterületen gusztustalankodott. A nyílt utcán, majd a stadionban is csöcst villantott a korábbi kormánypárt, a kereszténydemokrata HDZ (Hrvatska Demokratska Zajednica - Horvát Demokratikus Közösség) ifjúsági szervezetének két tagja. 

Azért nagy öröm, hogy a lesajnált, futottak még válogatottak csinálják meg nekünk az Eb-t. Lehetne persze keresni a törvényszerűségeket, hogy a dél-amerikaiak Mexikóban '86-ban vittek mindent, meg az ázsiai vébén a koreaiak, ugye, de ezt hagyjuk meg a szakíróknak, meg az UEFA-pénzből elemzőknek.

Kelet-Európa az első kör után dominálja az Eb-t, a négyből három csoportot vezetnek, azért csak ennyit, mert a B-ben csak jóléti állam versenyez. Nem kicsit nyernek a volt komcsik, nagyon. Kettő vagy annál nagyobb gólkülönbséggel csak az oroszok és a horvátok nyomták le ellenfelüket. Az ukránoknál a futball-időszámításban nyugger Seva két klasszis-fejessel fordított a svédek ellen. A lengyelek az Eb-történelem egyik legizgalmasabb nyitómeccsén Európa aktuális seggeluka ellen döntetleneztek, az első körben megalázott csehek meg úgy rúgnak a szerencsétlen görögökbe kettőt, hogy azok akár az utolsó percig akár fel is állhatnának. 

A nagy multú európai futballnemzetek, mint Franciaország, Anglia, Hollandia, Portugália szenvednek, és még a németek, az olaszok, meg a spanyolok sem annyira meggyőzőek, mint amennyire szeretnénk, hogy azok legyenek.

Horvát, orosz, veterán ukrán, és a csehek Messije, Pilar vezeti a góllistát. Eközben persze a nyugatiak azt sem tudják, hol vannak, a keleti huligánok meg gyakják egymást meg akit érnek, ahogy errefelé szokás.

Parkolók nincsenek, utak alig, mégis jó ez az Eb. Olyan, amilyenek mi vagyunk, Európa büszke prosztói.

Az olaszok elleni meccsünket Howard Webb vezeti majd. Az angol bíró a selejtezőkön már fújt a Vatreninek, ráadásul pont azon az athéni derbin, ahol lecsúsztunk a csoportelsőségről. A 2:0-s vereség után Bilić dicsérte Webbet, aki szerinte végig kézben tartotta a meccset, és nem engedett a nyomásnak. Nyomás pedig volt, mert már a második percben petárdákkal, feltépett ülőkékkel, és molotov-koktélokkal dobálta egymást a két tábor ilyesmikért felelős része. Webb félbe is szakította a mérkőzést, és csak jó hat perc múlva engedte tovább játszani a csapatokat.

Vedran Ćorluka már nincs ilyen jó véleménnyel, emlékei szerint Webb többször tévedett a Premiershipben a Tottenham kárára.

Akkorát viszont biztosan nem, mint a 2006-os vb-n Graham Poll, aki két sárga után elfelejtette kiállítani Šimunić-ot az ausztrálok ellen.

Poll később arra fogta, hogy a canberrai születésű és ott is nevelkedett horvát védő akcentusa tévesztette meg, azért jegyezte fel az ausztrálok 3-asaként Josipot. Šimunić az első sárgáját a 61. percben kapta, a másodikat a 89.-ben. Később persze leeshetett Pollnak, mert a hosszabbításban harmadik sárgával végre leküldte.

Azóta Graham Poll kiapadhatatlan humorforrás.

Howard Webb, aki világ legjobban jegyzett játékvezetői között van, nem fog ilyesmit elkövetni, de abban kicsit reménykedünk, hogy egy-két apróságot elnéz majd robosztus, ám nem túl fordulékony védőinknek az olaszok ellen.

Nives Celzius (polgári nevén: Nives Željković) volt Jugoszlávia-szerte hírhedt, főállású playmate és szenvedélyesen szereti a focistákat. Egy dinamós játékossal egyszer a csapat stadionjában, a Maksimirban a kezdő körben estek egymásnak. Természetesen megadták a módját az aktusnak: a focista egyik pályakarbantartóként dolgozó spanja a reflektorokat is bekapcsolta. 

A fejedet használd, fiam!, ez volt Mandžukić papa első tanácsa, ami aztán be is jött. Super Mario két gólt fejelt az íreknek, amivel rögtön nemzeti hős lett. Apu nem szeretne lemaradni, most éppen arról számolt be, hogy vasárnap reggel egy katicában látta meg fia és a Vatreni diadalát.

Vasárnap reggel idegesen ébredtem, mint minden meccs előtt - emlékezett vissza a jelenés előtti pillanatokra. Ám hirtelen egy katicát pillantottam meg a függönyön, és gyorsan kívántam hármat. Szerezzen a fiam két gólt, ne sérüljön meg, és jusson minél tovább a nemzeti válogatottal. Fél órával később hívott is a fiam, rögtön meséltem neki a katicáról és a három kívánságomról. Mario nevetve azt válaszolta, úgy legyen, édesapám. És úgy is lett!

Arra a kérdésre, hogy vajon megrendelte-e már a három gólt az olaszok ellen, Mandžu tata teljesen komolyan azt válaszolta, meg kell várnia a katicát az ilyesmihez. Az öreg egyébként, ha minden jól megy felkerekedik, és élőben nézi meg a csütörtöki olaszok elleni meccset.

A néma Braco szóljon magából, Mandžukić tata!