Ha a szurkolókon múlna, a horvát válogatott alaptaktikája a 4-4-2 mellett a megelőző atomcsapást is tartalmazná. Egy fiatal nemzet fiatal szurkolóitól nem állhat távol a nacionalista hőbörgés, és ez a horvátoknál sincs másképp. A horvát szurkolóknál senki sem tud ügyesebben horogkereszt-formára rendeződni a lelátón, félelmetes harci kiáltásuk - u boj, u boj za narod svoj (Harcba a népedért) - pedig még a Fifa-játékok atmoszférahangjai közé is bekerült.

A horvát szurkolók ráadásul szimbiotikus kapcsolatot alakítottak ki a horvát zenészekkel, az utóbbi időben leginkább a rapperekkel. A válogatott egyik hivatalos himnuszát Nered (Káosz) és a szurkolók éneklik, miszerint Tüzes szív (A horvát válogatott idióta hivatalos beceneve ugyanis a Tüzesek):

A dal szövege direkt utalásokkal figyelmezteti a játékosokat, hogy mivel a szurkolók élnek-halnak a hazájukért, a focisták is jobban tennék, ha a tüdejüket is kilehelve, tüzes szívvel küzdenének az utolsó pillanatig.

Horvátország két legnagyobb klubja, a zágrábi Dinamo és a spliti Hajduk (hogy melyik az igazibb horvát Ferencváros, arról majd később) szurkolói is szeretnek énekelni. Elsőként a Connect és a hirhedt zágrábi huligáncsoport, a Bad Blue Boys közös művét ajánlanánk mindenki figyelmébe:

A Vénám színe című nótában a szurkolók először hálát adnak az istennek, amiért zágrábiak lehetnek, hiszen mi (mármint azok, akik nem vagyunk zágrábiak), mind kurvára örülnénk, ha zágrábiak lehetnénk. Emellett megtudjuk, hogy a zágrábi fiúk nem sírnak, ha ömlik a vérük, a klubbuk színe a vénájuk színével egyezik, és még egy kis történelmi visszatekintést is kapunk arról az időszakról, amikor a vadnacionalista Tudjman-rezsim egy apró döntéssel magára tudta haragítani a vadnacionalista BBB-t. Történt ugyanis, hogy az öreg Franjo, jobb dolga nem lévén a Dinamot Croatiára keresztelte át. A BBB ezután felgyújtotta az elnöki díszpáholyt a stadionban, bojkottálta a meccseket, és ahol lehetett, összecsapott a rendőrökkel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a névváltozás előtt és a név visszaszerzése után is, ahol és amikor csak lehet, összecsapnak a rendőrökkel.

Ezt a harciasságot fejezi ki a másik, kvázi-hivatalos Dinamo-himnusz is, A Szent név, Dinamo című is:

A ritmusos prolirock nótában a fiúk azt az utasítást kapják, hogy a Dinamóért késsel, lánccal, akár boxerrel a fejben is harcoljanak, és lehetőség szerint gyújtsanak fel minden közelükben lévő éghető anyagot.

A BBB ezt az utasítást igen komolyan veszi, főként ha az ősi rivális Hajduk az ellenfél. De a splitieket sem kell félteni. Európa legrégibb szervezett szurkolói csoportja 1950-ben, a braziliai vébé után alapult, brazil mintára kapta a Torcida nevet is. Hosszú történelmük azonnal a Jugoszláv Kommunista Pártból történő kizárásokkal indult, és mert a Torcidát jelképező T mellé egy H betü is került a címerükre, azonnal nacionalizmussal is megvádolták őket. Bár ebben van bőven igazság - Kelet-Közép-Európában először a spliti drukkereken láthattunk kifordított bomberdzsekiket -, a H betű inkább szólt a Hajdukról, mint a Horvátságukról.

Split viszont a divatos Zágrábbal szemben egy csóró tengerparti város, döglődő iparral, döglődő lakótelepekkel (és igen szép lányokkal), ezért ne lepődjünk meg, ha a szurkolói-zenekari együtműködés is inkább a miskolci lakótelepek világát idézi. A Nista Kontra Splita (Semmit Split ellen) című világsláger kellemesen lakótelepi trenszritmusai előtt látható dokumentumfelvételen egy nyolcvanas évekbeli Crvena Zvezda-Hajduk Split mérkőzésen járunk. A tévériporter éppen azért aggódik, hogy a Torcida majd biztos balhét csinál, amikor egy magát főnöknek néző középkorú úr lelkesen biztosítja róla, hogy a fiúk hallgatnak rá, nem lesz itt balhé. Ekkor lép oda hozzá egy kidolgozott felsőtestű fiatalember, mondván "mégis ki a fasz vagy te, azt ugye tudod, hogy nem utazol velünk haza".

A dal a pumpálós szakaszban a sörösüvegek kreatív újrahasznosításának lehetőségét elemzi, a lírai részben pedig megtudhatjuk, hogy az énekes nem bánja, ha róla vagy a világról bárki rosszat mond, de ha Splitről egy rossz szó is elhangzik, akkor kénytelen lesz visszatérni a sörösüvegek kreatív újrahasznosításához.

A lényeg a lényeg, van vér a pucánkban. Ahogy a címben írtam: kevesen vagyunk, de azért vagyunk.